Amikor egy újságíró politikai nyomás alá kerül

Özönlenek hozzánk a biztató levelek. Robbanásszerűen nő a Facebook-közösségünk. Felfigyeltek ránk külföldön is. Ezek mind nagyon lelkesítővé teszik az indulását a mély tényfeltáró projektek készítésére vállalkozó Direkt36 újságírói központnak, amelyet hárman - Sáling Gergő, Weyer Balázs és én - alapítottunk.

Ez az egyelőre örömteli történet azonban egy kifejezetten keserű epizóddal kezdődött több mint fél évvel ezelőtt. Június 2-ika délután volt, és én éppen csak leszálltam a Brüsszel melletti Charleroi repülőterén. Egy olyan nyomozó újságírói találkozóra érkeztem a belga fővárosba, amelyre már régóta készültem, de a landolás után volt egy telefonbeszélgetésem, ami teljesen kizökkentett a gondolataimból.

A főnökömmel, Sáling Gergővel beszéltem, aki a köszönés után ezt mondta a telefonba: “Hát, eddig tartott a főszerkesztői pályafutásom az Origónál.” Ez a hír sokkolt, de nem lepődtem meg rajta. A megelőző hónapokban egyre nagyobb nyomás alá kerültünk, és számítottam arra, hogy ennek előbb-utóbb rossz vége lesz.

Amikor még volt függetlenség

Az Origo az egyik legnagyobb hírportál Magyarországon, és Gergő és én ugyanabban az évben, 2002-ben csatlakoztunk a szerkesztőséghez. Gergő viszonylag hamar elkezdett dolgozni szerkesztőként, míg én inkább mélyebb, tényfeltáró jellegű cikkeken dolgoztam.

Az Origóban nagyon sokáig kiváló körülmények uralkodtak mindkét típusú munkához. A portál kiadóját a Deutsche Telekom leányvállalata, a Magyar Telekom tulajdonolta, és ilyen tőkeerős háttérrel soha nem kellett üzleti bizonytalanságtól tartanunk. Nem voltak kísérletek arra sem, hogy befolyásolják a munkánkat, úgy tűnt, hogy az üzleti vezetők tiszteletben tartják a szerkesztőség függetlenségét.

Tudtuk, hogy időnként kapnak ideges telefonokat a menedzsment tagjai a cikkeink miatt, de soha nem érkezett hozzánk olyan jelzés, hogy valamilyen témával nem kellene foglalkozni. Személyesen engem a szerkesztők épp hogy bátorítottak mindig, amikor érzékeny történeteknek jártam utána.

Ez azonban nem olyan régen megváltozott. Ezt én 2013 végén vettem észre, amikor hazatértem egy 15 hónapos amerikai ösztöndíjról.

Gergő nem sokkal korábban foglalta el a megüresedett főszerkesztői posztot, és érkezésem után felkért arra, hogy legyek a helyettese. Nagy terveink voltak az újsággal. Meg akartuk újítani a kicsit berozsdásodott szerkesztőséget, és a terveink között volt az is, hogy többet és mélyebben foglalkozunk politikával. Az ösztöndíjam nagy részét a Washington Post nyomozó rovatánál töltöttem, és az ott szerzett tapasztalatok különösen inspirálóak voltak számomra. Szerettem volna átültetni sok mindent abból, amit ott tanultam.

Egy érzékeny téma

Hamar kiderült azonban, hogy az Origo már nem olyan jó terep a független újságírásra, mint korábban. Több alkalommal is éreztem, hogy a cégvezetés már nem támogatja ugyanúgy azt a fajta tárgyilagos, de keményen kérdező újságírást, amely addig jellemezte a portált.

Ennek a legnyilvánvalóbb jelei akkor jelentkeztek, amikor január elején elkezdtünk foglalkozni egy politikailag érzékeny témával. Egy kormányzati adatbázist böngészve feltűnt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János több olyan utazáson is részt vett, amelyeken a hotelköltségek sokkal magasabbak voltak, mint más tisztviselők utazásain. A három utazás összességében hét napig tartott, de a szállás együttesen közel kétmillió forintba (mintegy 6350 euró) került.

Elkezdtem kérdéseket feltenni, de a Miniszterelnökség nem adott érdemi válaszokat. Azt mondták, hogy nemzetbiztonsági okból nem adhatnak ki részleteket az utazásokról. Ezt én nem fogadtam el, és a Transparency International helyi szervezetével közösen jogi útra tereltem az ügyet. Beadtunk egy jogászok által megfogalmazott adatkérést a Miniszterelnökségnek, majd amikor arra sem reagáltak, bírósághoz fordultunk.

Közben az ügy előrehaladtával kezdtem érezni, hogy ez a történet kényes az Origo üzleti vezetésének. Március utolsó hetében egyik délután félrehívott Gergő a szerkesztőségben, és közölte velem, hogy a cég menedzsmentje azt szeretné, ha elhalasztanám a Lázár János ügyében induló pert. A bíróság az első tárgyalást április elsejére, épp a parlamenti választások hetére írta ki. A cégvezetés azt szerette volna, hogy a per a választás után induljon el.

Mondtam Gergőnek, hogy ezt a kérés ütközik a szakmai elveimmel, ezért nem vagyok hajlandó teljesíteni. Ő támogatott ebben a döntésemben.

Éleződő konfliktus

Az április elsejei tárgyaláson még semmilyen kérdésemre nem kaptam választ, így arról nem is született beszámoló. Néhány héttel később azonban folytatódott a per, és akkor már kiderült néhány érdekes részlet. Május elején megjelent az első cikkem Lázár János utazásairól, és újabb jelzés érkezett arról, hogy a kiadónak problémát okoz az, hogy foglalkozunk a témával. Gergő még aznap közölte velem, hogy a cégvezetéstől kapott egy olyan utasítást, hogy távolítsa el a cikket az oldalról. Erre ő nem volt hajlandó.

Az egyre éleződő konfliktus néhány héttel később érte el a csúcspontját. A május végi harmadik tárgyaláson a Miniszterelnökség elárult néhány kulcsfontosságú részletet az utazásokról. Addig nem lehetett tudni, hogy hányan vettek részt az utakon, így akár az is előfordulhatott volna, hogy azért voltak magasak a szállásköltségek, mert egy népes delegáció kísérte Lázár Jánost. Ezen a május végi tárgyaláson azonban kiderült, hogy csak egyetlen kísérője volt mindhárom alkalommal.

Ennek fényében különösen érdekes voltak a magas hotelszámlák. Az erről szóló cikkem azonnal a látogatottsági statisztika élére ugrott az Origónál, és átvette szinte minden meghatározó szerkesztőség. Megszólalt az ügyben Lázár János is, aki másnap hajnalban kiadott egy szarkasztikus hangvételű közleményt, amelyben bejelentette, hogy befizeti az államnak a hotelszámlák költségeit. Az alapkérdésre - vagyis hogy miért került olyan sokba a szállás - azonban nem válaszolt.

Reggel kérdeztem Gergőt, hogy érkezett-e hozzá bármiféle visszajelzés a cégvezetés részéről. Azt mondta, ezúttal nem volt olyan kérés, hogy vegyük le a cikket, bár a kiadó vezetője állítólag annyit megjegyzett, hogy jó lenne, ha “nem húznánk magunkra az ügyet”.

Talán azért sem keménykedett a cégvezetés, mert ekkor már valószínűleg zajlott Gergő eltávolításának előkészítése. Öt nappal később közölte vele a cég vezérigazgatója, Vaszily Miklós, hogy főszerkesztő-cserét hajt végre. Gergő távozásának hivatalos formája közös megegyezés volt, de ő maga nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy nem saját szándékából áll fel.

Brüsszelből hazatérve közöltem a vezérigazgatóval, hogy távozom én is, majd így döntött a szerkesztőség többsége is. Hasonló tömeges felmondásra nagyon kevés példa volt a magyar újságírás rendszerváltás utáni két és fél évtizedében.

A rejtély kulcsa a Telekomnál

A történet legfontosabb kérdése az, hogy vajon miért történt ez? Miért változott meg a tulajdonos, illetve a cégvezetés hozzáállása a szerkesztőségi függetlenséghez?

Ezekre a kérdésekre én sem tudom teljes egészében a választ, de valószínűleg köze van ahhoz az aggasztó folyamathoz, amely az elmúlt néhány évben lezajlott Magyarországon: folyamatosan szűkül az a tér, amelyben független újságírást lehet gyakorolni. Ennek részben nyilván a médiát világszerte sújtó üzleti problémák az okai, de ugyanígy szerepe van benne annak is, hogy a magyar kormányzó erők igyekeznek befolyásuk alá vonni a média minél nagyobb részét.

Ha kiderül, hogy pontosan mi történt az Origónál, akkor talán ezt a folyamatot is tisztábban fogjuk látni. Még a felmondásom előtt beadtam egy hivatalos panaszt a Magyar Telekom úgynevezett compliance részlegéhez, amelynek az a feladata, hogy a cégcsoporton belüli visszaéléseket feltárja. El is indult egy belső vizsgálat, amelynek során tudomásom szerint meghallgatták az ügy több kulcsszereplőjét.

Menet közben a Magyar Telekom megvált az Origo vezérigazgatójától, és attól a Telekom-vezetőtől, aki az Origót felügyelte, bár az nem világos, hogy ennek volt-e bármi köze a nyári főszerkesztőváltáshoz. Részleteket nem közöltek a vezetők távozásának okairól.

Decemberben kaptam egy értesítést a Magyar Telekomtól arról, hogy a vizsgálat lezárult, és hogy “megtették a szükséges lépéseket”. Semmilyen egyéb részletet nem voltak hajlandók elárulni. Mi közben Gergővel és több más korábbi origós kollégával tovább léptünk, és mostantól a Direkt36 építésére koncentrálunk. Ettől függetlenül azonban szeretném, ha kiderülne az igazság, amely továbbra is ott rejtőzik valahol a Magyar Telekom berkein belül.